2012. május 29., kedd

Szegfűgombás omlett

Ezt muszály gyorsan megmutatnom, bár nem lett tökéletes esztétikailag, mert egy kissé túlsütöttem az omlettet, de ez az ízén semmit sem rontott, isteni finom volt a szegfűgombával. A gombát a Párom vette a piacon a cigányasszonyoktól, rég az ideje nem ettem ilyen gombát, de ha lesz még vetetek a hétvégére. Nagyon különleges íze van, és mi imádjuk a gombákat.
A recept az Erdélyi Konyha recepteskönyvek sorozatának Négy évszak gombás ételei című kötetéből való. Köszönet érte a szerzőknek.

Nem szép így túlsütve, de bevállalom, nekem se sikerül minden mindig tökéletesre.


Hozzávalók:
  • 6 tojás
  • fél dl tej
  • 1 dl olaj
  • 5 dkg szegfűgomba(nálam sokkal több volt kb 30 dkg)
  • 1 csokor petrzselyemzöld
  • 2 - 3 szál újhagyma(nálam 1 kisebb hagyma)
  • 4 - 5 szál zöld fokhagymaszár
  • bors
  • fokhagymabors
Elkészítés:
Az olaj felében medinszteltem a karikára vágott hagymát. Hozzáadtam az apróra vágott petrezselyemzöldet és fokhagymaszárat , addig pirítottam, amíg a petrezselyem színt eresztett. Beletettem a megtisztított, átmosott, szitában lecsepegtetett szegfűgombát, sóval, borssal, fokhagymaborssal ízesítettem, és állandó kavargatás mellett készre pirítottam. Az omlett elkészüléséig félretettem.
A tojásokat a tejjel és egy pici sóval villa segítségével felvertem. Egy serpenyőben felforrósítottam az olaj másik felét, beleöntöttem a tojást, és jól átsütöttem, én még túlságosan is jól, mert a teteje nem akart megkötni elég hamar(nekünk meg kopogott a szemünk az éhségtől és a finom illatoktól:)), ezért picit felhúztam a lángot alatta, és az alját kicsit megégette. Ezután vigyázok a sütésnél, kis lángon hosszabb ideig sütöm, türelmesen:) Hibájából tanul az ember.
Amikor átsült a közepére öntöttem a gombát, majd egy sütőlapát segítségével az omlett egyik oldalát ráhajtottam a másikra, óvatosan tányérra csúsztattam, és úgy forrón tálaltam. Házikenyeret és friss zöldséget ettünk hozzá.

2012. május 28., hétfő

Egy kis kérés

Kedves Olvasóim,
 ismét egy kis segítséget kérek Tőletek, Körtesi Sándor nevében, akit a képeslapküldős versenyből már ismertek. Ha nem tartjátok megterhelőnek, szavazzatok a felesége rajzára. Én már szavaztam, és még fogok, mert nagyon tetszik a humoros rajza.

Kedves Barátaim,

egy újabb (ezúttal kisebb méretű) segítségre kérek meg mindenkit. Ezúttal a kedves feleségemnek lenne szüksége rá, aki egy tehetségkutató rajzversenyen vesz részt. Ezen a héten tart a verseny (egészen vasárnapig), egy ember egy nap egy számítógépről csak egyszer tud szavazni. A verseny pont aznap zárul, amikor a születésnapja lesz, ezért is vagyok annyira "megindulva", hogy örömöt tudjak neki szerezni. Önöknek nem kerül semmibe, még regisztrálni sem kell, csupán csak nevet, e-mail címet és cipőméretet megadni (a cipőméret nem csak viccből van, ugyanis a szavazók között valamilyen lábbelit is kisorsolnak). 
Kérem, ne vegyék tolakodásnak ezt a levelem, egyszerűen csak örömöt szeretnék (ismét) szerezni, ezúttal annak az embernek, aki az én mindenem. 
Megköszönöm azt is, ha továbbítják ismerőseiknek Facebook-on vagy levelezőlistákon. 

A rajzot a következő oldalon lehet megszavazni:

Köszönettel,
Körtesi Sándor Gábor
Marosvásárhely

2012. május 25., péntek

Kapros méz

A Terebess konyhakert oldalán találtam ezt a receptet is. Így a kaprot télen süteményekbe is használhatjuk. Egyelőre csak egy aprócska adagot készítettem, hogy kipróbáljam. Ha beválik jövőre többet is készítek.




Hozzávalók:
  • egy kis csokor kapor
  • kb 1 dl méz
Elkészítés:
 A megmosott, lecsepegtetett kaprot apróra vágtam, a mézet zománcedényben forrpontig hevítettem. A kaprot egy kis üvegbe töltöttem, lenyomkodtam, a forró mézet óvatosan ráöntöttem, majd fedővel  lezártam. Azt írják tartósító nem kell hozzá, és édes tésztákhoz használható.

2012. május 24., csütörtök

Receptjeim a KeRTész magazinban és ismét nyeremények

A múlt hónapban felkérést kaptam Ottistól és a Corvin Kiadó igazgatójától, Varga Károlytól, hogy recepteket írjak az Erdélyi Konyhába és a KeRTész magazinba.
Ma már kézhez is kaptam a KertÉsz magazint, amelyben négy oldalon szerepelnek virágos receptjeim.
Jó volt viszontlátni a receptjeimet nyomtatott formában is. Egy pici elírás történt csupán, mert a nevem mellé azt írták, hogy rigmányi vagyok, bár én Nyárádszeredában lakom. Igaz, hogy sok a Rigmánnyal kapcsolatos írás a blogomon, hiszen ott születtem, és ma is ott él a két nagymamám, és a rokonságunk nagyrésze.




Még más örömök is értek a héten, hiszen megérkezett két nyereményem, amit itt is nagyon szépen köszönök Ibcsinek és Rózsának:)
 Biztos emlékeztek még régebb Ibcsinél volt egy játék, ahová hagyományos ételek receptjeit kellett beküldeni. Ibcsi meglepetésként egy receptes füzetecskét állított össze ezekből a receptekből, minden résztvevő számára. Hozzám most érkezett meg a füzetecske.

Rózsánál pedig egy ajtódíszt nyertem, de a csomagban még plussz ajándékok is lapultak:)




2012. május 22., kedd

Zöld kapor sóban

Az előző bejegyzésemnél ígéretet tettem, hogy a kapor tartósításáról is fogok írni. Édesanyám a szárával együtt, felkötve szokta megszárítani a kaprot, én pedig a fagyasztóban szoktam tartósítani. Egyik módszert sem tartom tökéletesnek, de eddig nem tudtam más tartósítási módot. Édesanyámnak egy barátnője világosított fel, hogy ő sóban szokta eltenni a kaprot. Kaptam is az alkalmon, és a sok friss kaporból eltettem így egy kis üvegecskével.
A Terebess konyhakert oldalán arányokat is találtam a recepthez, de megmondom őszintén én sót csak találomra, ízlésre tettem hozzá.



Hozzávalók:
  • 1 kg kaporzöldhöz 10 dkg jódtalan só(nálam kimérősen kapható jódtalan durvasó, amit eltevésekhez használunk)(A Terebess konyhakert receptje szerint.)
Elkészítés:
Én a következő módon tettem, ahogy édesanyám barátnője ajánlotta: A kaprot leszedtem a száráról, alaposan átmostam, szűrőn lecsepegtettem, majd apróra vágtam. Összekevertem a sóval, hagyam állni 10-20 percet, amíg a kapor összeesett és levet engedett. Ekkor egy kicsi befőttesüvegbe tömtem, ráöntöttem a sós levet is, és jól lenyomkodtam, hogy a lé ellepje. A tetejét megszórtam még egy kis sóval.

2012. május 20., vasárnap

Kaporszósz főtt krumplival, fürjtojással, kolbásszal

Azért is került a cím elejére a kapor, mert a hangsúly ebben az ételben a kaporszószon volt. Nem a kaporszósz készült a krumplihoz és a többi hozzávalóhoz, hanem a krumpli, a kolbász, a fürjtojásból sütött tükörtojás a kaporszószhoz. Otthon, édesanyámék kertjében rengeteg kapor bújt ki a palánthagyma ágyásban. Édesanyám kigyérítette, és nekem adta a kiszedett, szép zöld, friss kaprot. Több blogon is olvastam már a kapormártásról, kaporszószról, így elhatároztam, hogy egy részéből én is azt készítek. A többit pedig eltettem sóban, majd arról is írok.
Nem is tudom miért nem készítettem eddig kaporszószt, mert nagyon, de nagyon finom. Édesanyám nem szokott készíteni, így történhetett, hogy én sem kóstóltam soha. De ezután többször fogok készíteni.



Hozzávalók:
a kaporszószhoz
  • egy jó nagy csokor friss, zöld kapor
  • 2 dl tejszín
  • fél dl tej
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 evőkanál olaj
a körethez
  • 1 nagyobb szál csípős kolbász
  • fél kg krumpli
  • személyenként három fürjtojás
 Elkészítés:
A kaporszósz: a kaprot alaposan megmostam, lecsepegtettem, és apróra vágtam. A lisztet világosra pirítottam az olajban, ebben megforgattam a kaprot, és feltöltöttem a tejszínnel, valamint a tejjel, és megsóztam. Folyamatos kavargatás mellett besűrítettem, kiforraltam.
A körethez a krumplit enyhén sós vízben, héjában megfőztem, majd meghántottam, és kockákra vágtam. A kolbászt kevés olajban megsütöttem, és ugyancsak a kolbász zsírjában a fürjtojásokat is megsütöttem tükörtojásnak.
A még meleg, megsózott krumplival, a kolbásszal, és a fürjtojással tálaltam a kaporszószt hidegen. Mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána:)


2012. május 17., csütörtök

Habjában sült tojás

A párom édesanyjának megvan Magyar Elek:Az ínyesmester szakácskönyve című műve, amiről én csak csupa jót olvastam az interneten, a szakácskönyvek egyik legjobbikának tartják. Ebben a könyvben találtam néhány érdekes tojásos receptet, amelyekből most ezt próbáltam ki, és nagyon jól sikerült. Igaz csak én tudok véleményt mondani róla, mert csak egyedül voltam itthon, így csak saját magamnak készítettem.




Hozzávalók:
  • személyenként 2 tojás
  • pluszba én még tettem két fürjtojást
  • 1 - 2 evőkanál tejföl
  • pici só(az eredeti recept nem tartalmaz sót, de én azért picit megszórtam a tetejét)
  • 3 - 4 szál petrezselyemzöld(az eredeti recept ezt sem tartalmazza, de az én szememnek kellett egy kis szín bele)
  • kevés olaj vagy zsír
  • tetszőlegesen sajt
Elkészítés:
A tojásokat feltörtem, a fehérjüket egy tálba öntöttem, a sárgágat a tojáshéjban hagyva pálinkáspoharakba állítottam. A fehérjét pici sóval kemény habbá vertem, és óvatosan belekevertem a tejfölt.
Egy tűzálló edényt kizsíroztam, a felvert tojásfehérjét beleöntöttem, majd belehelyeztem a tojássárgákat is. Előmelegített sütőben, közepes lángon 10 - 12 percig sütöttem, amíg a teteje pirulni kezdett. Nagyon szépen felemelkedett. Gyorsan kell fényképezni, mert a felfújtakhoz hasonlóan a sütőből kivéve percek alatt összeesik.
Friss zöldségekkel, kenyérrel fogyasztottam. A tetejét a sütőből kivéve megszórtam darabosra vágott sajttal, ami szépen ráolvadt.

2012. május 15., kedd

Fürjtojás saláta és nyeremények(ajándékok)

Ez a saláta Szabina blogszülinapi játékára készült, és egy vasárnapi reggelink volt. Szabina azt kérte, hogy egy minnél egészségesebb ételt készítsünk a játékra. Recept nem is kell ehhez a salátához, mindenki kedve szerint variálhatja. Nálam saláta, paradicsom, uborka, pirosretek, zöldhagyma, fürjtojás került bele, pici sóval megszórva, és kevés olívaolajjal megöntözve. Szerintem a salátáknál nincs is egészségesebb étel.



Néhány nyeremény, ajándék megmutatásával is adós vagyok, íme:

1. A Konyhasónapló blog írói irodalmi játékot hírdettek a Magyar Költészet Napja alkalmából, és ott a Saját levében blog írójától nyertem az alábbi csodás csomagot, ami a következőket tartalmazta: Takáts Gyula verseskötete, saját babérfáról szedett babérlevél, egy kis üveg Curry fűszer, egy dobozka színes cukordísz, egy doboz egész szerecsendió, egy tasak Zatar fűszer, és egy művészi bevásárlószatyor. Itt is köszönöm szépen Neki.:)



2. Melinda Tavaszi játékán Tímeltől nyertem az alábbi csodás nyakláncot. Tímel köszönöm szépen:) A fotót Melindától hoztam.






3. Szintén Melinda játékán Ismerkedtem meg Norytával, akinek én küldtem a nyereményt, és akitől egy csodás horgolt fülcsit kaptam ajándékba. Noryta, itt is nagyon szépen köszönöm.



Noryta pedig az alábbi ajándékot kapta tőlem, plusz egy zöld hímzett tojást, hogy viszonozzam a kedvességét.

Noryta nyereménye tőlem.
4. Szinte elfelejtettem, hogy Dolce Vita blogján is nyertem egy Naora kávékóstolást a Málnás - ribizlis - habcsókos rózsakalácsommal, csak sanos a kóstoló Budapesten van, így átadtam a helyemet másnak.

2012. május 9., szerda

Májusi pereszkés penne

4 Gyerek hozzászólása elgondolkodtatott, rögtön megkérdeztem bátyámat a gomba nevéről, ő azt mondja, hogy tövisaljagombának nevezik nálunk, de lehet a hivatalos neve májusi pereszke. Megnéztem az Erdélyi Corvin Természetjárók Gombák című könyvében és ott azt írja, hogy a tövisaljagomba és a májusi pereszke két külön gomba, és az enyém a májusi pereszkéhez hasonlít jobban, így javítottam a bejegyzést, és a címét is. 4Gyerek, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem rá.
Ismét egy tésztás étel következik, amit már jó két hete készítettem. Tudni kell rólunk, hogy nagyon szeretjük a gombát, úgy az erdőn - mezőn termőt, mint a termesztettet. Nagybátyám pedig nagy gombász, így tavasztól őszig neki köszönhetően sokszor kerül gomba a terítékre.
Most a májusi pereszkének van többek között a szezonja, így már háromszor is készítettünk gombás ételt, édesanyám hagyományosan gombamártásként, gombás rántottaként, én pedig egy gombás tésztát készítettem.
 Nem fűszereztem túl a gombát, mert azt szerettem volna, hogy a gomba íze érvényesüljön, ne nyomják el a fűszerek.


Májusi pereszke


Hozzávalók:(2 személyre)
  • 25 - 30 dkg penne tészta
  • kb. 25 dkg májusi pereszke
  • 1 - 3 szál zöld fokhagymaszár
  • 1,5 dl tejföl
  • 2 - 3 evőkanál olívaolaj
  • bors
Elkészítés:
A gombát megtisztítottam, megmostam, hagytam jól lecsepegni. A nagyobb darabokat felszeleteltem, az aprókat egyben hagytam. Az olívaolajon először só nélkül, hogy ne eresszen levet picit megpirítottam, majd sóztam, borsoztam, és a saját levében 8 - 10 perc alatt megpároltam. Végül hozzáadtam az apróra vágott fokhagymaszárat és a tejfölt, majd jól összeforraltam.
A tésztát a szokásos módon kifőztem, és a gombás szósszal tálaltam.

2012. május 6., vasárnap

Kert, park, erdő

Recept helyett, most a kertünket, vagyis a szüleim kertjét, melegházát szeretném megmutatni, amelyen rengeteget dolgoztak, és amelybe néha én is besegítek picit. És itt nevelem én is a fűszernövény palántáimat, amelyek ezeken a fotókon még aprócskák, de a képek kb. két hete készültek, azóta a jó melegben már sokat nőttek, és a tegnap a Párommal kipikéroztuk őket, vagyis külön kis cserepekbe ültettük mindeniket. Annyi lett, hogy egy egész falunak elég lenne.
Azonkívül hoztam néhány fotót a tömbházunk előtti újonnan létesített parkból, és a rigmányi erdőről, amely számomra a világ legszebb erdeje:)

A kertünk

Édesanyám öntöz.

Káposzta és karalábé palánták.

Uborka palánták.
Paradicsom és paprika palánták.

Büdöske.

Az én ültetvényem:)
Kakukkfű.

Majoránna.

Bazsalikom.
A Vikitől kapott Habanero paprikák.

Pirosretek.

Zeller palánták.

Sárga balkonparadicsom.

Piros balkonparadicsom.
A melegágy.


Rebarbara.



A park








Az erdő

A legszebb erdő:)

2012. május 2., szerda

Pipirisaláta(versengősaláta, salátaboglárka) leves

Nem tudom, honnan ered ez az érdekes elnevezése nálunk a versengő salátának. Rigmányban, a szüleim szülőfalujában így nevezik, így a családunkban is így maradt fenn a neve. Rákerestem az interneten, de ilyen név alatt sehol sem, találtam meg.
 A leves receptjét édesanyám nagymamámtól tanulta, én meg tőle. Nagyon finom, a salátánál ízletesebb leves lesz belőle.
A mostani főzetre való pipirisaláta mamámék kertjéből van, mama szedte nekem. Mama, köszönöm Neked.:)



Hozzávalók:
  • legalább 1 kg pipirisaláta(mert fővés közben összeesik)
  • 3 - 4 cikk fokhagyma
  • 4 - 5 szál zöld fokhagymaszár
  • személyenként 1 tojás
  • 1 tojás az eresztékhez
  • fél dl tej
  • 2 - 3 evőkanál tejföl
  • 2 evőkanál liszt
  • ecet, ízlés szerint(1 - 2 evőkanál)
  • 1 evőkanál olaj
Elkészítés:
A pipirisalátát átválogatom, száráról lecsípem, folyó víz alatt többször átmosom. Közben vizet teszek oda, amikor főni kezd beleteszem a pipirisalátát, a fokhagymát, a felaprított fokhagymaszárat, és megsózom. Amikor újraforr beleütöm a tojásokat, és néhány percig nem kavarom meg, hogy a tojások egyben maradjanak. Ezalatt a saláta is megfő. Közben elkészítem az eresztéket: a tojást csomómentesre keverem a liszttel, majd felöntöm fele tejjel, fele vízzel. A levest leveszem a lángról. és fokozatosan hozzákeverem a leveshez. Néhány percig visszateszem a lángra, de nem sokáig, mert hamar összefut. amikor ismét leveszem a lángról, ízesítem ízlés szerint ecettel, valamint hozzákeverek 2 - 3 evőkanál tejfölt, úgy hogy előbb felhígítom levessel. Levégül hozzáteszek egy evőkanál olajat, édesanyámtól úgy tanulta, hogy a salátaleveskhez kell. Nagymamám és édesanyám nem szoktak tejfölt tenni bele, de én most tettem, mert selymesebb lesz így a leves íze.

A pipirisaláta(versengő saláta, salátaboglárka))